Iszlám

Próbáltam kímélni az iszlámot. Nem sikerült.

Nemrég hosszan beszélgettem valakivel az iszlámról. Én azt az oldalt képviseltem, amit sokan közületek is: ne a vallást és a prófétát támadjuk, csak a konkrét rossz tanításokat, mert különben csak a harag nő, és a végén vallásháború lesz belőle. Minden érvet bevetettem. A beszélgetés végére más következtetésre jutottam.


⚖️ Amivel érveltem

Két utat láttam. Az egyik, hogy a muszlimok maradjanak hívők, de hagyják el a gonosz tanításokat. A másik, hogy teljesen elhagyják az iszlámot. Az utóbbitól tartottam: ha egészében támadjuk a vallásukat, megsértődnek, és ebből keresztény–muszlim vallásháború lehet.

Bibliai példát is hoztam. Amikor Ézsau Jákob ellen vonult, Jákob előbb ajándékot küldött, aztán imádkozott, és csak végső esetben készült harcra. Rasi kommentárja is így írja: ajándék, ima, háború. Miért ne próbálnánk mi is előbb a puhább utat?


🦁 Amit válaszul kaptam

Nincs „félig” iszlám. Megkérdezte: hogyan hagyhatnák el a rossz részeket úgy, hogy közben muszlimok maradnak? Az iszlám saját tanítása szerint a Korán tökéletes, változtathatatlan szó. Nem lehet belőle kivenni részeket, mert vagy az egész igaz, vagy semmi.

„Próbáld meg.” Azt kérte, magyarázzam el egy muszlimnak, hogy miért bűn egy hatéves gyerekkel házasságot kötni, de úgy, hogy közben ne sértsem meg a prófétát. Megpróbáltam. Abban a pillanatban, hogy megmondtam, honnan veszem, elbuktam. A Szahíh al-Buhári 5133-as hadísza szerint ugyanis maga Mohamed vette feleségül Áisát hatéves korában, és kilencéves korában hált vele. A Korán 65:4 verse a még nem menstruáló lányok válás utáni várakozási idejéről rendelkezik. A 4:34 vers a feleség megverését engedi. A rossz tanítás és a próféta nem választható szét, mert a tanítás tőle származik.

A sértődés választás kérdése. Megkérdezte: ha a muszlimok soha nem sértődnének meg, akkor is ezt kérném? Őszintén azt feleltem, hogy nem. Ekkor értettem meg, hogy az érvem nem az igazságról szólt, hanem mások érzéseiről. Aki igaz ügyben jár el, az nem hozhat döntést aszerint, hogy valaki minek választja a sértődést.

A kockázat nem ok a hallgatásra. Ha vallásháború tör ki, az nem néhány vita vagy cikk miatt lesz. Aki igazat mond, mindig kockázatot vállal. A kockázat miatt ne cselekedjünk helyesen?

Jákob esete fordítva bizonyít. Ézsau 400 fegyveres emberrel vonult, Jákob félelmében cselekedett így. Az 5Mózes 20:10 valóban előírja, hogy háború előtt békét kell ajánlani, de az iszlám már nagyon sok békeajánlatot kapott. Mi a teendő, ha nem fogadja el?

Embert nem, ideológiát igen. A kedves muszlim szomszéddal mi is kedvesek vagyunk, a beszélgetőtársamnak muszlim barátai is vannak. De a szomszédnak is szólunk, ha az iszlám nevében rosszat tesz. Az ideológia pedig, amely Európát és Amerikát a népességarányok növekedésével akarja legyőzni, már most is rosszat tesz. Erdoğan török elnök 2017. március 17-én nyíltan meg is mondta az Európában élő törököknek: ne három, hanem öt gyereket szüljenek, mert ők „Európa jövője”.


✡️ A következtetésem

A beszélgetés végén magam idéztem a Talmudot (Jevamot 79a): mi, zsidók, természetünknél fogva irgalmasak vagyunk. Ez áldás, de veszély is. Ezért van olyan sok baloldali zsidó: az irgalom könnyen puhasággá válik.

Minden módon megpróbáltam megvédeni, hogy ne sértsük meg a támadóinkat. Nem sikerült, mert az igazság elhallgatása nem béke, csak halasztás. A gonoszt nevén kell nevezni, a saját forrásaikból, a saját szavaikkal. Izrael ezt a leckét drágán tanulta meg: a visszafogottságot a másik oldal mindig gyengeségnek olvassa.


❓ Te hogyan magyaráznád el egy muszlimnak a gyerekházasság bűnét úgy, hogy közben ne említsd a prófétát?

Am Israel Chaj! 🇮🇱

Források