
Magyar zsidók, akik nélkül nem lenne Izrael – 1. rész: A látnokok
Izra1869-ben egy tizenhét éves fiú elszökött otthonról, és gyalog indult el Jeruzsálembe. 1897-ben egy pesti születésű újságíró azt írta a naplójába, hogy ötven év múlva mindenki látni fogja: megalapította a zsidó államot. Pontosan ötven év múlva az ENSZ megszavazta Izrael létrehozását.
Mindketten magyar zsidók voltak. Sorozatunkban azokat a magyar zsidókat mutatjuk be, akik nélkül ma nem lenne Izrael. Az első részben a látnokokról lesz szó: négy emberről, akik akkor hittek a zsidó államban, amikor a világ még kinevette őket.
📜 Akiva Joszef Schlesinger, a rabbi, aki elsőként megálmodta

Akiva Joszef Schlesinger 1837-ben született Pozsonyban, az akkori Magyar Királyságban, és magyar jesivákban tanult. A Chatam Szofer iskolájának legszigorúbb, legkonzervatívabb ágához tartozott. 1870-ben azzal a meggyőződéssel költözött Jeruzsálembe, hogy a vallásos zsidóság egyetlen jövője Izrael földjén van.
1873-ban kiadott egy füzetet, amelyben olyasmit írt le, amit később a cionista mozgalom is magáénak vallott. Azt javasolta, hogy a zsidók saját munkájukból tartsák el magukat, és ne adományokból éljenek, hogy éledjen újjá a héber nyelv, legyen mezőgazdasági település és szervezett önvédelem, a szétszórt közösségek pedig egyesüljenek a „héberek” közös nevén. Mindez 23 évvel azelőtt történt, hogy Herzl megírta a Zsidó államot.
1878-ban ott volt Petah Tikva alapítói között. Furcsa, ellentmondásos ember volt: egy történész szerint egyszerre tekinthető a cionizmus és a legszigorúbb, cionizmusellenes ultraortodoxia nagyapjának. Egy dologban azonban sosem ingott meg: a zsidók helye Izrael földjén van, és ott a saját két kezükkel kell felépíteniük az életüket. 1922-ben halt meg Jeruzsálemben.
🚶 Jehosua Stampfer, a fiú, aki gyalog ment Jeruzsálembe

Jehosua Stampfer 1852-ben született Komáromban, és Szombathelyen nőtt fel, ahol az apja rabbinikus bíró volt. Tizenöt éves volt, amikor 1867-ben a magyarok kivívták a kiegyezést. Látta, mire képes egy nép, amely kiharcolja, hogy saját kormánya és országgyűlése legyen, és ugyanezt akarta a sajátjának is.
A szülei nem engedték el. Tizenhét évesen, 1869-ben elszökött otthonról, és pár fillérrel a zsebében gyalog indult el Jeruzsálembe. Hónapokig gyalogolt Szerbián és Macedónián át Szalonikiig, onnan Törökországon, Szírián és Szafeden keresztül érkezett meg. Jeruzsálemben csatlakozott egy fiatalokból álló csoporthoz, amely földet akart művelni, nem alamizsnából élni.
1878-ban társaival letelepedett a Jarkon folyó melletti mocsaras földön, és megalapították Petah Tikvát, az első modern zsidó mezőgazdasági települést, amelyet ma is „a települések anyjaként” emlegetnek. Amikor a betegségek és a láz miatt a telepeseknek el kellett hagyniuk a helyet, Stampfer az elsők között tért vissza. Később külföldön gyűjtött pénzt a településnek, és haláláig ő volt a titkára. Ebben a szerepében döntötte el, hogy Petah Tikvában is Jeruzsálem szokásai legyenek a mérvadók, például a szombat kezdetének időpontja és a temetés rendje. Ezek a szokások a városban ma is élnek.
Fia, Slomó lett Petah Tikva első polgármestere. Ma a város Izrael egyik legnagyobb települése. Stampfer 1908-ban halt meg.
✡️ Herzl Tivadar, a Dohány utcai fiú, aki megalapította a zsidó államot

Aki járt már Budapesten a Dohány utcai zsinagógánál, valószínűleg nem is tudja, hogy egy különleges helyen áll. Közvetlenül a zsinagóga mellett állt az a kétszintes ház, ahol 1860. május 2-án Herzl Tivadar megszületett és felnőtt. A házat később lebontották, és az alapjaira 1930–31-ben a Zsidó Múzeumot építették.
A családnév sem mindig volt Herzl. Az apai ősök eredeti neve Loebl volt, a héber lev, vagyis szív szóból. Amikor 1739-ben Zimonyból Csehországba költöztek, németesíteniük kellett, így lett belőle Herzl, ami németül „kis szívet” jelent.
Herzlt sokan asszimilált, vallástól távol álló zsidóként ismerik, a gyökerei azonban mélyebbek. Nagyapja, Simon Leib Herzl a zimonyi zsinagógában fújta a sófárt, ahol Jehuda Alkalai rabbi, a cionizmus egyik első előfutára volt a lelki vezető. A nagyapa kezébe került Alkalai 1857-es művének egyik első példánya, amely a zsidók visszatérését hirdette a Szentföldre. Herzl a nagyapját rendszeresen látta, amikor az Pestre látogatott.

Herzl Pesten a pesti evangélikus főgimnáziumba, a mai Fasori Gimnázium elődjébe járt, abba az iskolába, amely később Neumann Jánosról és Wigner Jenőről lett híres. 1878-ban egyetlen nővére, Pauline hirtelen meghalt tífuszban, és a gyászoló család Bécsbe költözött. Herzl ott jogot végzett, és újságíróként vált ismertté. Sokáig hitt abban, hogy a zsidók beolvadással megoldhatják a helyzetüket. A párizsi tudósítóként átélt Dreyfus-ügy és az Európán végigsöprő antiszemitizmus azonban meggyőzte arról, hogy ez nem fog sikerülni.
1896-ban megjelent A zsidó állam című könyve, amelyben kimondta: a zsidókérdés politikai kérdés, és csak egy saját állam oldhatja meg. 1897-ben összehívta Bázelbe az első Cionista Kongresszust. Utána ezt írta a naplójába: „Bázelben megalapítottam a zsidó államot. Ha ma kimondanám, általános nevetés lenne a válasz. Talán öt év múlva, de ötven év múlva biztosan mindenki látni fogja.”
Ötven év múlva, 1947 novemberében az ENSZ megszavazta a zsidó állam létrehozását, és 1948-ban megszületett Izrael. Herzl ezt már nem érte meg: 1904-ben, 44 évesen meghalt. 1949-ben földi maradványait Jeruzsálembe vitték, és a róla elnevezett Herzl-hegyen temették el újra. Izraelben ma is így hívják: Chozé HaMedina, az állam látnoka.
🩺 Nordau Miksa, Herzl jobbkeze, akire rálőttek

Nordau Miksa Südfeld Simon Miksa néven született 1849. július 29-én Pesten, egy ortodox rabbi fiaként. Pesten szerzett orvosi diplomát, majd Párizsban telepedett le. Orvosként rendelt, de íróként és társadalomkritikusként vált világhírűvé, könyveit 18 nyelvre fordították le. Fiatalon elhagyta a vallásos életet, de az antiszemitizmus újra visszahozta a népéhez.
Amikor megismerte Herzlt, nem kellett sokáig győzködni. Herzl legközelebbi szövetségese lett, és vele együtt megalapította a Cionista Világszervezetet. Az 1897-es bázeli kongresszuson ő fogalmazta meg a bázeli programot, a mozgalom alapdokumentumát, amely kimondta: a cél a zsidó nép otthonának megteremtése Izrael földjén. Ezután sok kongresszust ő vezetett elnökként vagy alelnökként.
Egy évvel később, 1898. augusztus 28-án a második kongresszuson olyan fogalmat alkotott, amely ma is él: az „izmos zsidóság” (Muskeljudentum). Azt mondta, hogy a galutban, vagyis a szórványban élő, megfélemlített zsidó helyett új zsidóra van szükség, aki testben és lélekben is elég erős ahhoz, hogy felépítse és megvédje a saját hazáját. Ez az eszme ihlette a zsidó sportegyesületeket Európa-szerte, és ennek a szellemnek a folytatása az izraeli katona is.
1903-ban Herzl iránti hűségből elvállalta a legkényesebb feladatot: a kongresszuson ő védte meg az úgynevezett Uganda-tervet, vagyis azt az ötletet, hogy a pogromok elől menekülő zsidók ideiglenesen Kelet-Afrikában kapjanak menedéket. Ő maga is tévedésnek tartotta a tervet, és csak „éjszakai menedéknek” nevezte. A mozgalom egy része azonban árulásnak tekintette.
1903. december 19-én, egy párizsi hanukai bálon egy 27 éves orosz diák odalépett hozzá, és azt kiáltotta: „Halál Nordaura, a kelet-afrikaira!” Közvetlen közelről két lövést adott le rá. Nordau sértetlen maradt, csak egy mellette álló vendég sérült meg a lábán. Ami ezután történt, az mindent elmond róla: a vizsgálóbíró előtt maga Nordau védte meg a merénylőt.
Az első világháború után azt sürgette, hogy gyorsan, nagy tömegben telepítsenek zsidókat Izrael földjére, amíg nem késő. A cionista vezetés ezt irreálisnak tartotta, Nordau pedig 1921-ben visszavonult. 1923-ban halt meg Párizsban. Három évvel később, 1926-ban hamvait Tel-Avivba vitték, és ott temették el újra.
🇮🇱 A kezdet magyar volt
Egy pozsonyi rabbi megálmodta a programot. Egy szombathelyi fiú gyalog ment el Jeruzsálembe, és ott földet művelt. Két pesti születésű férfi pedig politikai mozgalmat csinált az álomból, és egyikük majdnem az életével fizetett érte. Mire Izrael megszületett, egyikük sem élt már, de az alapokat ők rakták le.
Holnap folytatjuk: a második részben a harcosokról és a mentőkről lesz szó, akik a legsötétebb években kockáztatták az életüket a népükért. Köztük lesz egy budapesti születésű férfi is, aki Nordau „izmos zsidóságát” a gyakorlatba ültette: a krav maga megalapítója.
Am Israel Chaj!
