Elie Wiesel emlékére: „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny”
„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.”
Tíz éve, 2016. július 2-án veszítettük el a modern történelem egyik legnagyobb humanista gondolkodóját, a magyar zsidó származású Elie Wieselt.
Az ő élete nem egy egyszerű életrajz, hanem az emberi tartás, a túlélés és a felelősségvállalás örök mementója.
Máramarosszigettől Auschwitzig
- szeptember 30-án született Máramarosszigeten. 1944 májusában, tizenöt évesen hurcolták el innen a családjával együtt, amikor a város Magyarországhoz tartozott. Édesanyját és kishúgát, Cipórát Auschwitzban a megérkezésük után meggyilkolták, édesapja Buchenwaldban halt meg, néhány héttel a felszabadulás előtt. Ő kamaszként élte túl Auschwitz és Buchenwald felfoghatatlan poklát.
Sokan egy ilyen trauma után a hallgatást vagy a bosszút választották volna. Ő a szót választotta. Fegyvere a papír és a toll lett.
Az éjszaka és a Nobel-békedíj
Megrázó erejű, Az éjszaka (Night) című önéletrajzi regényével milliók szemét nyitotta fel, és neki tulajdonítják a „holokauszt” kifejezés elterjesztését is a náci népirtásra. Nem hagyta, hogy a világ elfordítsa a fejét. Megtanította nekünk: elfelejteni a múltat annyi, mint bűnrészessé válni.
Idén egy másik kerek évfordulót is ünnepelhetünk: 40 évvel ezelőtt, 1986-ban kapta meg a Nobel-békedíjat. A bizottság akkor „az emberiség hírnökének” nevezte, és korunk egyik legfontosabb szellemi vezetőjeként jellemezte egy olyan korban, amikor az erőszak, az elnyomás és a rasszizmus újra és újra sebeket ejt a világon. Ő lett az emberiség élő lelkiismerete.
Aki Izrael mellett sem hallgatott
Wiesel egész életében kiállt a zsidó állam mellett. 2014-ben, a gázai háború idején nyílt hirdetésben ítélte el a Hamászt, amiért gyerekeket használ élő pajzsként. Azt írta: a zsidók már több ezer éve elutasították a gyermekáldozatot, most a Hamászon a sor. Több nyugati lap nem merte leközölni.
Ő, aki a saját bőrén tanulta meg, mit jelent a világ közönye, pontosan tudta, miért nem maradhat a zsidó nép soha többé védtelen.
Az üzenete ma is húsbavágóan aktuális
Emlékezzünk rá az egyik legfontosabb gondolatával, amelyet a Nobel-díj átvételekor mondott:
„Soha nem szabad csendben maradnunk, ha emberi lényeket megaláztatás vagy szenvedés ér, bárhol is legyen a világon. A csend mindig az elnyomót segíti, soha nem az elnyomottat. A semlegesség a gyilkos pártjára áll, soha nem az áldozatéra.”
Nyugodjék békében. Emléke legyen áldott.