Kertész Imre emlékére: az első magyar irodalmi Nobel-díjas és a Sorstalanság öröksége

Ezen a napon nemcsak a napi politikai és harctéri eseményekre figyelünk, hanem fejet hajtunk a huszadik század egyik legnagyobb magyar zsidó szellemi óriása előtt. Idén Kertész Imre halálának 10. évfordulójára emlékezünk: 2016. március 31-én hunyt el Budapesten.
Ő az első magyar író, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. A Sorstalanság című remekművével nemcsak a holokauszt borzalmainak állított örök emléket, hanem a zsidó identitás és a túlélés egyetemes szimbólumává vált.
A Sorstalanság zsenialitása és az igazság ereje
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. Tizennégy évesen, 1944-ben deportálták, és maga is túlélte Auschwitz és Buchenwald koncentrációs táborait. Nem politikai kiáltványt írt, hanem a nyers, cenzúrázatlan valóságot tárta a világ elé egy kamaszfiú szemén keresztül.
A Sorstalanság 1975-ben jelent meg, miután a kommunista kiadók először visszautasították, és Magyarországon évtizedekig alig vettek róla tudomást. A világ előbb ismerte fel a nagyságát, mint a saját hazája.
Amikor 2002-ben megkapta a Nobel-díjat, a bizottság kiemelte: Kertész olyan írói életművet alkotott, amely az egyén törékeny tapasztalatát állítja szembe a történelem barbár önkényével.
Kertész és Izrael
Kertész Imre nem hallgatott akkor sem, amikor Izraelt támadták. 2002 tavaszán, a második intifáda öngyilkos merényleteinek idején Jeruzsálembe utazott, és „Jeruzsálem, Jeruzsálem” című esszéjében nyíltan kiállt a zsidó állam mellett. Megírta, mit jelentett neki, hogy a Dávid-csillagot, amelyet 1944-ben megbélyegzésként kellett a mellén viselnie, most izraeli harckocsikon látja.
Aki túlélte Auschwitzot, az pontosan tudta, miért kell, hogy a zsidó népnek legyen saját állama és saját hadserege.
Büszkeség és örökség a hibrid háború korában
Kertész Imre öröksége ma aktuálisabb, mint valaha. Egy olyan korban, amikor Izrael államának és a zsidó népnek ismét a túlélésért kell küzdenie a globális antiszemitizmus és a hibrid propaganda ellen, Kertész művei emlékeztetnek minket: az igazságot nem lehet elhallgattatni.
Mi, a Narrativa.isr közössége büszkén emlékezünk rá, és valljuk, hogy a múlt ismerete a jövőnk védelmének legfontosabb bástyája.
Emléke legyen áldott!
