Radikális iszlám? Nézzük meg, mit jelent valójában ez a szó
Nyugaton szinte minden terrortámadás után elhangzik ugyanaz a mondat: „Ennek semmi köze az iszlámhoz, ez a radikális iszlám.” Megnyugtató mondat. Csak éppen érdemes megnézni, mit is jelent az a szó, hogy radikális.
Radix: a gyökér
A „radikális” szó a latin radix szóból származik, ami gyökeret jelent. Radikális az, aki visszamegy a gyökerekhez. A szó eredeti értelmében tehát a „radikális iszlám” nem egy eltorzított, idegen változat, hanem az a felfogás, amely a legszorosabban ragaszkodik a kiinduló szövegekhez.
A kifejezést ráadásul nem a muszlim világ találta ki, hanem a Nyugat. Recep Tayyip Erdoğan török elnök (akkor még miniszterelnök) 2007-ben ezt mondta a „mérsékelt iszlám” kifejezésről: „Nincs mérsékelt vagy nem mérsékelt iszlám. Az iszlám az iszlám, és kész.” Sértőnek nevezte a megkülönböztetést. Ha ő nem fogadja el ezt a felosztást, miért ragaszkodunk hozzá mi?
Mire hivatkoznak ők maguk?
A fegyveres csoportok nem titkolják, honnan veszik az igazolást. Nem kell találgatnunk, elég elolvasni, amit leírnak.
A Hamász 1988-as alapító chartájának 7. cikke egy hadíszt (a Mohamed prófétának tulajdonított mondások gyűjteménye) idéz: az utolsó óra nem jön el, amíg a muszlimok nem harcolnak a zsidók ellen, és a kövek meg a fák is azt nem kiáltják, hogy mögöttük zsidó rejtőzik. Ez nem egy elvakult szélsőséges saját ötlete: a szöveg a szunnita iszlám egyik leghitelesebbnek tartott gyűjteményében, a Szahíh Muszlimban szerepel.
A Muszlim Testvériség jelmondata, amelyből a Hamász is kinőtt: „Allah a célunk, a Próféta a vezetőnk, a Korán az alkotmányunk, a dzsihád az utunk, a halál Allah útján a legfőbb reményünk.”
Az Iszlám Állam vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi pedig nem tanulatlan bűnöző volt: iszlám tudományokból szerzett doktori fokozatot Bagdadban. Pontosan tudta, mely szövegekre hivatkozik.
Aki tehát azt állítja, hogy ezek az emberek „félreértik” a vallásukat, annak azt is meg kell magyaráznia, miért éppen a legrégebbi, legtekintélyesebb forrásokat idézik.
Nem csak vallás, hanem jogrend is
Az iszlám nem csupán hit és imádság. Része a saría (iszlám vallási jog), amely az államról, a büntetésekről, a családról, a nők és a nem muszlimok helyzetéről is rendelkezik. Ez teszi mássá, mint amit Európában vallás alatt értünk.
Ezt nem mi mondjuk. Az Iszlám Együttműködési Szervezet tagállamai 1990-ben Kairóban saját emberi jogi nyilatkozatot fogadtak el, amely kimondja: minden benne foglalt jog és szabadság a saríának van alárendelve.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága pedig 2003-ban, a török Refah Párt ügyében megállapította, hogy a saría összeegyeztethetetlen a demokrácia alapelveivel. Ezt Európa saját bírósága mondta ki, több mint húsz éve.
Kiről beszélünk, és kiről nem
Fontos, hogy pontosak legyünk. Ez az írás egy tanításról és egy politikai-jogi rendszerről szól, nem emberekről. Muszlimok milliói élnek békében, dolgoznak, nevelik a gyerekeiket, és eszük ágában sincs fegyvert fogni. A dzsihadista terror legtöbb áldozata ráadásul maga is muszlim: Irakban, Szíriában, Afganisztánban, Nigériában. Vannak bátor muszlim gondolkodók is, akik belülről sürgetnek változást, és ezért gyakran az életükkel játszanak.
A kérdés tehát nem az, hogy a szomszédunk jó ember-e. A kérdés az, hogy mit tanítanak a szövegek, és mit kezdenek velük azok, akik szó szerint veszik őket.
Európának néven kell neveznie a problémát
Amíg a Nyugat a „radikális” jelző mögé bújik, addig úgy tesz, mintha a baj egy maroknyi eltévedt ember lenne, akiknek semmi közük a forráshoz. Ez kényelmes, de nem igaz, és aki a betegséget nem meri megnevezni, az gyógyítani sem tudja.
Izrael ezt nem elméletből tudja. Mi október 7-én láttuk, mit jelent, amikor valaki halálosan komolyan veszi azt, amit a chartájába írt.
Am Israel Chaj! 🇮🇱