Tóth Erika

A föld, amihez „nincs joguk”

A cikk szerzője Tóth Erika, a Narrativa.isr vendégszerzője.

Izrael területe 20.770 és 22.145 négyzetkilométer között van, annak függvényében, hogy mit számolunk ide, a kisebb szám a Golan-fennsík és Kelet-Jeruzsálem nélkül értendő. Ez kevesebb, mint Magyarország negyede, Irán területe pedig több, mint 74-szerese a zsidó állam területének. A jelenlegi Szentföld, az Ígéret földje vagy Izrael állama – kinek hogyan tetszik – töredéke annak, amit Isten Ábrahámnak és utódainak ígért, vagy ha nem találod hiteles forrásnak a Bibliát, akkor írhatom úgy is, hogy ez a terület sokkal kisebb, mint az, ahol ez a nép bizonyítottan folyamatosan élt az ókortól kezdve.

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.“

(1Mózes 12:1,4,7)

Nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy a Biblia – az Ószövetség és az Újszövetség is – Isten szava, tehát ami abban szerepel, az minden megtörtént vagy meg fog történni és nekem már nincs szükségem arra, hogy a bibliai szereplők létezését vagy történéseit más források is megerősítsék. Az előbb idézett bibliai történet főszereplőjének, Abrámnak, későbbi nevén Ábrahámnak a létezésére sincs a héber Biblián és a Koránon kívül más írásos bizonyíték, de a kételkedők kedvéért írnám le, hogy számos olyan régészeti lelet van, ami a fent említett szent írásokban szereplő egyéb Ábrahám-korabeli tényeket már igazolták és ezáltal joggal feltételezhetjük, hogy Ábrahám is valóságos történelmi személy volt. Dávid király nevét és a Dávid háza kifejezést több, mint 1100-szor említi a Biblia, de az uralkodó létezése nem volt bizonyított egészen 1868-ig, amikor Jordániában egy ősi bazaltkövön megtalálták a Bibliában szereplő Dávid háza kifejezést. De egy hasonló lelet került elő 1993-ban az észak-galileai Tel-Dan-nál is, egy másik kőtáblát találtak ugyanezzel a felirattal. Tehát a Biblia pl. Dávid királlyal kapcsolatban is igaznak bizonyult. A tudósok szerint Törökországban Şanlıurfa városa és Irakban Tell al-Muqayyar városa is egy-egy lehetséges helyszíne lehet Ábrahám születésének. Hárán városa, ahol évekig élt mielőtt Kánaánba indult, Törökországban található a Balikh folyó partján. A Tell Haririből (ókori nevén Mári) előkerült agyagtáblák fontos dokumentumai a kor társadalmi, gazdasági és jogi gyakorlatainak, pl. annak, hogy egy ágyas szülte fiú elsőszülöttségi jogát meg lehet vonni, ha a főfeleség később fiút szült. Pontosan így tett az Írások szerint Ábrahám is Izmaellel kapcsolatban. Ugyanezeken a táblákon olyan nevek és települések szerepelnek, amelyek Ábrahám rokonságában is feltűnnek, pl. Terah, Náhor, Hárán. Hebronban, a mai Izraelben található a Machpéla barlang, ami a hagyomány szerint az ősatyák temetkezési helye és ami fölé Nagy Heródes egy hatalmas kőből készült épületet emeltetett. Ezek mind olyan dolgok, melyek szerepelnek a héber Bibliában és, ha ezek ma kézzelfogható és látható bizonyítékok, akkor Ábrahám is valóságos személy volt, aki valamikor az i.e. 21. és 19. század között élt. A Tórában és a Koránban is azt olvashatjuk, hogy a Teremtő Isten szövetséget kötött az ősatya utódaival, a zsidók szerint Izsákkal, az arabok szerint Izmaellel. Az 1Mózes 15:18 szerint Isten az Egyiptom patakjától vagy folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig terjedő földet ígérte meg Ábrahám utódainak, egészen pontosan Izsák és Jákób leszármazottainak, tehát a későbbi zsidó népnek. Mivel az Egyiptom patakja nem egyértelműen azonosítható be – lehet a Nílus vagy más kisebb folyók -, a megígért föld nagysága 300.000 és 500.000 négyzetkilométer között van, ami a mai Izrael és Libanon teljes egészét magában foglalja, valamint Szíria, Egyiptom és Jordánia egy részét is. Ha figyelmen kívül hagynád a Biblia állításait, akkor azt tudom mondani, hogy bőséges régészeti, történelmi és építészeti bizonyíték támasztja alá, hogy a zsidók az ókortól kezdve folyamatosan jelen voltak a mai Izraelben, Libanonban és éltek Szíriában, Egyiptomban és Jordániában is. Ezek közül ma Izrael földje az egyetlen, amit a zsidók birtokolnak, a többi ország arab ország, ahol többnyire muzulmánok laknak. A térképen apró foltként rejtőző kicsiny ország felett percek alatt át lehet repülni, hosszúsága kb. 470 km, maximális szélessége pedig 135 km. Ezen a zsebkendőnyi területen élő népről mondják, hogy hódítók és, hogy nincs joguk ott élni, pontosabban fogalmazva sehol sincs joguk élni. A diaszpórában élőknek azt mondják, hogy menjenek haza, az Izraelben élőkről azt mondják, hogy az a föld nem az ő hazájuk. A magyarok a trianoni békeszerződés miatt keseregnek, ami elvette az ország 67%-t, a zsidók ősi földjének 93-95%-n más nemzetek élnek és a világ nagyobb része azt harsogja, hogy nekik nincs joguk a megmaradt 5-7%-hoz. A magyarok kb. 1100 éve élnek a Kárpát medencében, a zsidó nép 3200-3400 évvel ezelőtt vette birtokba az Ígéret földjét, mégis a két nép közül inkább a zsidóknak nincs joguk ott élni, ahol most élnek. A régi Kánaán földjén és a későbbi Palesztinában soha sem szűnt meg a zsidók jelenléte, kisebb-nagyobb számban folyamatosan éltek ezen a területen, egyetlen hódító birodalomnak sem sikerült teljes mértékben elűzni innen őket. A zsidó emberekkel szembeni előítélet, ellenségeskedés vagy gyűlölet még az ókorban kezdődött. Ennek egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy a zsidók a kiválasztottságuk miatt elkülönültek a környezetüktől.

„Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják be. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba. Ekkor a király lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének.“

(Eszter könyve 3:8-10)

Ez a bibliai történet a hagyomány szerint i.e. 5. században játszódott a Perzsa birodalomban – a mai Irán területén – Xerxész király uralkodása alatt. Aztán a középkorban az antiszemitizmust már egészen más motiválta, az ellenségeskedés fő oka leginkább az volt, miszerint a zsidók kollektívan bűnösök Jézus Krisztus megfeszítésében. A zsidókat ekkor arra kényszerítették, hogy a városok szélén éljenek és számos rágalommal illették őket, többek között azt találták ki, hogy megmérgezik a kutakat vagy, hogy ők terjesztik a pestist. A korai újkorban Luther Márton igyekezett áttéríteni őket a keresztény hitre, de miután ez nem sikerült, rendkívül durva, gyűlölködő hangnemet ütött meg velük szemben. A zsidókról és hazugságaikról című hírhedt irományában 1543-ban, egy hét pontos javaslatcsomagot fogalmazott meg a világi hatóságoknak a zsidósággal szembeni kíméletlen fellépésre. Az első világháború után a vesztes országokban, így a Német Császárságban és az Osztrák-Magyar Monarchiában is a csekélyebb zsidó harctéri veszteségek miatt erősödtek fel az antiszemita nézetek és a nácizmus két hamis állítást fogalmazott meg. Először azt, hogy a német zsidók az első világháború során elárulták Németországot, és felelősek annak vereségéért. Másodszor azt, hogy a zsidók felelősek Németország gazdasági hanyatlásáért az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején bekövetkezett gazdasági válság idején. A zsidóságot egy alsóbbrendű fajként jelölték meg, amely beszennyezi a „tiszta árja” génállományt, ezért 1933 és 1945 között 6 millió zsidót gyilkoltak meg a náci Németország és szövetségesei által végrehajtott, államilag irányított, szisztematikus népirtás során. Adolf Hitler a Mein Kampf-ban és beszédeiben elismerően szólt Luther Mártonról, óriásnak nevezve őt, aki meglátta a zsidóság „igazi” szerepét. A második világháború után hatalmas méreteket öltött a zsidóság kivándorlása az akkor még brit fennhatóság alatt lévő Palesztinába. Az ENSZ 1948-as határozata alapján Palesztina területén egy zsidó és egy arab államnak kellett volna létrejönnie, amit a zsidók el is fogadtak, így jött létre Izrael állama. Az arabok viszont elutasították, és emiatt a mai napig háborúk zajlanak a két nemzettség között és szemmel láthatólag a világ többsége a gyilkos szellemiségű hódító muzulmánoknak szurkol ezekben a csatákban. Szégyen ahogyan az oly sokat emlegetett „soha többé” jelszavát nem a zsidók elleni erőszak elutasítására, hanem annak relativizálására használják manapság. Európa szerte kezd aggasztó méreteket ölteni az antiszemitizmus, olyan mintha megismétlődnének a második világháború előtti történések, amikor minden nehézségért a zsidókat hibáztatták. „A zsidók az emberi faj örökös ősellenségei. Manipulálják, megrontják és elpusztítják a társadalmakat” (Hitler: Mein Kampf) Tudjuk-e valóban értelmezni, hogy mit jelent az, hogy manipulálják, megrontják és elpusztítják? A manipulációt nagyon nehéz bizonyítani, lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de azt senki sem gondolhatja, hogy más országok, politikusok vagy simán csak a nagyon gazdagok nem manipulálják a világot a saját maguk hasznára? Senki sem gondolja komolyan, hogy ehhez csak a zsidók értenek? A megrontás nagy általánosságban azt jelenti, hogy valamit tönkretenni, megzavarni, értékes tulajdonságától megfosztani, erkölcsi értelemben pedig elzülleszteni valakit, vagy ezalatt értjük a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeket is. De maradjuk az általános definíciónál és gondoljuk végig, hogy mit tettek tönkre a zsidók. Ha nem jut eszünkbe semmi, akkor nézzünk szét Nyugat-Európában, amit megszálltak a muszlim bevándorlók és próbáljunk észhez térni és ne a zsidó népet nevezzük pusztító ellenségnek, hanem azokat, akik valóban uralni szeretnének mindent és ennek érdekében lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkolnak is. Végül gondoljuk át azt is, mit jelent az, hogy a zsidók elpusztítják a társadalmakat. Jelenlegi tudásom szerint a zsidó nép utoljára akkor pusztított el egy társadalmat, amikor Isten megparancsolta nekik, hogy a honfoglalás után irtsák ki azokat a bálványimádó népeket, akik a saját gyerekeiket áldozták fel és égették el elevenen a nemlétező isteneiknek és akik emellett még a rituális prostitúció bűnét is gyakorolták. De ha nem találod hiteles forrásnak a Bibliát, akkor ezt a történetet nem hozhatod tényként a zsidók ellen, akkor egyszerűen nem tudod alátámasztani Hitler fent említett utolsó vádpontját sem. Jusson eszünkbe, hogy mi történt 2023. október 7-én és kik voltak, akik csecsemőket égettek el elevenen és, akik olyan brutális módon erőszakoltak meg nőket, hogy eltörték a medencéjüket. Véleményem szerint, amit manapság látunk a világban a zsidókkal kapcsolatban, az nem más, mint projekció, magyarul kivetítés. Más racionális magyarázatot nem találok a mostani zsidó és Izrael ellenességre. Ez a fogalom dr. Sigmund Freud osztrák neurológus, pszichiáter nevéhez fűződik. A pszichológia szerint a projekció egy védekezési mechanizmus, amelynek során az ember a saját elfojtott, tudattalan érzéseit, gondolatait, vágyait vagy hibáit (pl. harag, irigység, hazugság) tudattalanul másokra vetíti rá. Így nem kell szembenéznie a saját kellemetlen tulajdonságaival, tetteivel, mert azokat másokban látja. A nárcisztikusok kedvenc énvédő mechanizmusa ez, mert semmiért sem akarnak vagy tudnak felelősséget vállalni. Nézzünk csak szét a környezetünkben, hogy mennyi ilyen nárcisztikus ember van, aztán nézzünk körül a nagyvilágban is! Egyértelmű, hogy valami nagyon nagy baj van, ekkora erkölcsi fertőben régen nem dagonyázott az emberiség, mint manapság, a pénz és a hatalom miatt ennyi gonosz dolgot soha sem tettek egymással az emberek, ennyire lezüllve és elállatiasodva nem mostanában voltunk, mint jelenleg. Mi pogányok – a nem zsidó származásúak – vagyunk azok, akik manipuláljuk, megrontjuk és elpusztítjuk a társadalmakat, de már nincs bennünk annyi becsület és tisztesség, hogy ezt beismerjük, kerestünk egy nemzetet, akit felelőssé tehetünk a saját bűneinkért.

Zárásképpen a Bibliából idéznék pár mondatot, ezt keresztényként nem tudtam kihagyni.

„Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.“

(1Mózes 12:3)

Ez mindig működött, amikor a zsidó népet oly sokszor üldözték, gyilkolták és gyalázták és a jövőben is működni fog, azzal a kiegészítéssel, hogy a földi történelem végén lesz ítélet is, ami eldönti örökkévaló létünket.

„Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.“ (Jóel 4:1-2)

A cikk szerzője Tóth Erika, a Narrativa.isr vendégszerzője.