Az első hónap – aki a hírek mögött áll

Ma egy hónapja indult el a Narrativa.isr. Ez alkalomból most kivételesen nem a hírekről írok, hanem arról, aki mögöttük áll, és arról, miért született meg ez az oldal.

29 évvel ezelőtt, majdnem 18 évesen érkeztem Izraelbe. 2000 és 2003 között magányos katonaként szolgáltam a hadseregben. Héberül chájál bodédnak hívják azokat, akik család nélkül, egyedül szolgálnak. Voltam csavargó és hontalan is, ma pedig apa és nagyapa vagyok, a legkisebb fiam 19 éves.

2014-ben Gázában tíz katonatársammal együtt megsebesültem. Azóta is ezzel a traumával küzdök, és ez a régebbi sebeket is újra és újra felszakítja.

Aztán jött október 7. Aznap a Nova fesztiválon kellett volna lennünk a feleségemmel, a kisebbik gyermekünkkel és az akkor 70 éves anyósommal. Nem járunk ilyen fesztiválokra, mióta megöregedtünk, régóta nem voltunk hasonló bulin. A fiunkat és az idős anyósomat akartuk elvinni, hogy kimozduljanak egy kicsit. Végül nem mentünk el. Délen lakunk, és szerencsére nem a megtámadott városok, falvak egyikében, de több szomszédos települést is támadás ért. Az a nap érzelmileg nagyon visszarántott.

Bosszantó volt az is, hogy egy nappal október 7. után Európában és Amerikában a fizetett tüntetők és az arabok már „népirtást” kiabáltak, miközben a népirtás minket ért. Ami azonban a legjobban fájt: a saját rokonaim is bedőltek a fő média ostobaságainak, ahelyett, hogy engem kérdeztek volna meg, aki itt élek. Azt hiszem, ez volt az utolsó lökés.

Azóta elolvastam a Bibliát és a Koránt, a hadíszokat (Mohamed mondásainak és tetteinek gyűjteményeit) pedig még mindig olvasom, mert több mint húszezer van belőlük. Munka közben naponta négy órát hallgatok geopolitikáról, és minden nap fejlesztem magam.

Az első hónapban 69 követőnk lett. Hatan közülük a családom tagjai, és talán ketten tudják, ki vagyok. Az izraeli megszállásról szóló cikkünk 6214-szer jelent meg, és 3327 különböző ember látta.

Külön köszönetet szeretnék mondani Margit Brandlinak, akit személyesen nem ismerek, mégis minden posztomra reagál, és megosztja őket. Köszönöm Shimon Davidnak is: szeptember 22-én ő volt az első idegen, aki megszólalt az oldalon. Csak annyit írt: „kösz”, de nagyon sok erőt adott.

Az igazság az, hogy a bujkálásnak vége, és a magyarázkodásnak is vége. Izrael kiáll értünk, nem kell félnünk többé! Olyan cikkeket próbálok írni, amelyek talán az antiszemita körökbe is eljutnak, hogy ők is tudják az igazat. Nem félek vitába szállni az ellenséggel, mert az igazság mindig a mi oldalunkon áll.

Mindent folytatunk a megszokott módon. Ebben a hónapban várhatóan elindul a saját weboldalunk is, közben pedig könyvet írok Mohamed életéről és az iszlámról.

Köszönöm mindenkinek, aki ebben az első hónapban velünk volt, olvasott, reagált vagy csak csendben figyelt. Nektek írok minden nap. Ez még csak a kezdet: folytatjuk, és nem hallgatunk el.

Am Jiszraél Cháj – Izrael népe él!